Magyarszovát népoktatása, az unitárius iskola:

Unitárius keresztény anyaszentegyházunk már a kezdettől nagy hangsúlyt fektettek a színvonalas oktatásra, iskolák építésére és fenntartására. Feltételezhető, hogy a Sukyak, Szovát birtokosainak támogatásával, a XVI. sz. második felében Szováton megnyílt az iskola. Az első adat 1693-ból, a legrégebbről megmaradt vizsgálati jegyzőkönyvből származik,  amikor a mestert marasztalják /tehát már korábban is ott kellett lennie/. A XVII. században a vallási ellentétek az iskolában is megnyilvánultak. Ekkor még a reformátusok is unitárius iskolába jártak, de a vallási ellentétek arra ösztökélték őket, hogy később számbelileg és anyagilag megerősödve külön iskolát alapítsanak. A XVIII. sz.-ban Mária Terézia és II. József elősegítik az iskoláztatást / Norma Regia-1781, 1786/.  Ebből a korszakból származik az első hivatalos adat a szováti oktatásról: az  1794 januári vizsgálati jegyzőkönyvben Zoltán István iskolamester panaszkodik, hogy „a leányok tanításáért kompetáló egy napi dolgot elmulasztják... az egy kalangya búza mellett eddig  járt egy kenyeret nagyobb részint eltartják". Két év múlva 1796-ban a vizsgálat az oktatás megfelelő szintjéről számol be. Ugyanebben az évben a református vizsgálati törvénykönyv azt írja: „nem lévén részünkön mester, némelyek gyermekeiket az Unit. Eccl. Mesterhez járatják, ki is a gyermekek A.B.C.-jéből a Szentháromságot kihúzta". A következő adat Csedő István   iskolamesterről van 1806-ból. amikor az ő járandóságai elmaradását, a hívek, pedig a mester mullasztásait panaszolják. 1809-ben Csedőt eltemetik.
Utána, pedig Szabó István mesterről van tudomásunk. 1814-ben a vizsgálat: „már rég tapasztaltatott meggyengülését" állapítja meg, sőt kilátásba helyezi

a „tiszti erővel való kényszerítését". 1819-ben ismét panasz merül fel a mester ellen, hogy „oskolát nem tart", amit ő ismét a szülők hibájaként ró fel. A mélypont 1833: „fiú járt csak három, leány egy sem". A következő ismert tanítók ifj. Molnár Miklós /1836/, Halmágyi János /1845/. Róth  Ferenc /1854/.

A forradalom után sem volt túl jó a helyzet. 1869-ben ismét kölcsönös szemrehányásról szól a jegyzőkönyv. 1874-ben 34 tanköteles fiúból 24,  30  leányból 22 jár az iskolába. Az arány már jó, de a színvonal gyenge: karácsonytól húsvét nagyhetéig csak katekizmust „tanultak". 1885-ben Szováton állami népiskola állíttatott fel, így megszűnt az unitárius iskola. 1884-ből  rendelkezésünkre áll a kántortanítói díjlevél:

• Minden fiú után egy mag véka jó gabona /van 30/.

• Minden fiú után fapénz 10 kr.

• 9 hold szántó, 1 hold kaszáló a réten.

• Minden gyermektől 20 kr.

• A 400 rft tanítói alap 8% kamatja.

• Éneklés temetéseken 20 kr., összesen 104 forint.         

1893-ban a Szováti Unitárius Egyházközösség szerződés mellett átadta a templommal átellenben lévő egy holdas telket a magyar államnak 40 év használatra, azzal a feltétellel, hogy arra egy emeletes iskolaépületet emel, az iskolánál mindig egy kántortanításra képzett unitárius tanítót alkalmaz, s a magyar tanítási nyelvet fenntartja. Ez 1896-ban megvalósult, a 4 tanerőből Kovács Elek egyszersmind kántor is volt. Az 1898-as megállapítás szerint „a vidéki iskolák közül a vármegyében, a banffyhunyadit kivéve, egy sem múlta felül". A háborúig 2 több mint 100 unitárius, 80 református, 50 görög katolikus és 35 ortodox járt iskolába"/Antónya/. 1919-20-ban nem volt oktatás. 1920-ban román nyelven megindult az állami oktatás. 1920-ban az állam az egyházközösségnek 40000 lejt adott a szerződéses viszony megszüntetése végett. 1921 -ben megindult a felekezeti oktatás. Az iskola máig is híres kántortanítója Benczédi Márton, aki az oktatás mellett
méhészetre és gyümölcstermesztésre is oktatta a gyerekeket. Az ő nevéhez kapcsolódik az iskolaszövetkezet megalakítása, a nagyenyedi „Hangya" keretében /a diákok rajta keresztül, önellátó módon tanszereket stb. kaptak/.

Antónya Mihály értékelése szerint a mezőségiek közül a legjobb volt. Az  1948-as iskola-államosítással az unitárius iskola beolvadt az állami iskolába minden ingó- és ingatlan vagyonával együtt.